Könyvajánló Honfi Anitától

Kulcslyuk Kiadó Budapest 2024.

A szerzőről személyesen: Kitűntetett figyelemmel kísérem Laci munkásságát. Pontosan emlékeszem arra a televíziós műsorra, ahol először láttam képernyőn, s lettem tudatában annak, hogy nocsak, híres ember lett. Osztálytársak voltunk a gimnáziumban. Már akkor igazi úriember volt, okos, jó fej. Orvosnak készült, azt hittem sikeres plasztikai sebész lesz, aki balesetekben sérült testeket szépít majd vissza, vagy esetleg híres agysebész, de hogy a lélekgyógyászat felé fordul, ez akkor meglepett.

Magáról így ír: „Dr. Buda László, Orvos vagyok, pszichiáter és pszichoterapeuta

Pályám első éveiben hagyományos elmeosztályokon dolgoztam, ahol ugyan nem éreztem túl jól magam, de visszatekintve, ez az időszak rendkívül hasznosnak bizonyult és különös tapasztalatokhoz juttatott az emberi lélek működésével és zavaraival kapcsolatban.

Emellett elkezdtem tanítani a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, hallgatóból tanárrá válva ekkor kezdődött oktatói és előadói pályafutásom. Pszichológiai és szociológiai jellegű tantárgyakban mélyültem el, és éveket szántam rá, hogy csiszoljam, finomítsam magamban, mit és hogyan érdemes tanítani, hogy annak igazán értelme legyen. Ezzel párhuzamosan kutatásba fogtam, és közel 8 évnyi anyaggyűjtés, rendszerezés és publikálás után Ph.D. címet szereztem az alternatív/komplementer gyógyászat szociológiai és pszichológiai összefüggéseinek témakörében”[1]

Dr Buda László a SzomatoDráma és az Ultrarövid Terápia módszerek atyja. A Mit üzen a tested és a Mit üzen a lelked című könyveit követően most a Mit üzen az életed címűt vehetjük kezünkbe.

Idézet a könyvből:

„Ha egy fa törzseként képzelnénk el magunkat, a gyökereink lennének az őseink, a szüleink, a gondozóink, a támogatóink, míg a lombozatunk az utódaink, a gondozottjaink, a tanítványaink, a klienseink stb. Életünk alapvető motivációja és lelki egészségünk feltétele, hogy továbbadjuk, amit kaptunk. Hogy érezzük, keresztüláramlik rajtunk az életenergia, és átélhetjük az adok-kapok egyensúlyt.”[2]

A könyv maga is szinte végigköveti ezt a metaforát. Indulásként életünk hosszmetszetét mutatja be az író . A neurózitotó fejezetben családi működéseket modellez, s az olvasó elhelyezheti magát ezekben, felismerheti azokat a mintákat, amiket a családban tanult, és megértheti bizonyos lelki működéseit. Ha végeztünk a családi mintázat 13+1 lehetőségével, jöhet a saját hozzáállásunk vizsgálata. Fantasztikus szellemi kihívás a 8 hozzáállás mátrixába való belehelyezkedés. Számomra igazi filmként indult meg elmémben életem eseményeinek sora, örömmel töltött el a felismerés, amikor beazonosítottam egy-egy cselekedetem, életszakaszom, de igazi AHA élmény volt a családtagjaim, barátaim, munkatársaim, ismerőseim viselkedésének felismerése, megértése. Mélyen megérintett az a traumatölcsér ábrázolás, ahol a nagyobb volumenű traumák feldolgozásának vagy épp a feldolgozás sikertelenségének útját ismerhetjük meg. És ha bátrak voltunk, együttműködőek, akkor a könyv vége felé kezd kikristályosodni a feladat, megkapjuk a segítséget az öngyógyításhoz, az elrontott kapcsolatok meggyógyításához. S ahogy megkaptuk a mátrixban a „kórképet” most lépésről lépésre kapunk segítséget tennivalók formájában a gyógyuláshoz.

 

Olvasom Buda Laci könyveit és mindig arra a csodáló megböbbenésre jutok, milyen bátran ír. Magam részéről féltve óvom a magánéletem, kevesen tudnak rólam érdemleges információkat. Így még sokkal értékesebb számomra az az őszinte hang, azok a családi, személyes példák, amin keresztül közelebb kerül hozzánk a téma, a szerző, s talán olvasás közben így mi is könnyebben tárjuk fel magunk előtt azokat a területeket, amikkel nem szívesen nézünk szembe, de ahol gyógyulnunk feltétlenül szükséges. Maga a szerző írja, nincsenek elvárások, kihagyhatunk fejezeteket, bátran lapozhatunk, ha valami kevésbé érdekfeszítő számunkra, én mégis azt ajánlom, olvassuk, és minden szavát fontoljuk meg.

 

[1] https://budalaszlo.hu/

 

[2] pp.259-259